• Kovács Gábor muzsikus

A börtön ablakába - Tanulságos történetem a tültengő önbizalmam életfogytig elzárásáról.

Amikor megkaptam a felkérést, gondolkodás nélkül rábólintottam; persze, vállalom. Miért ne? O. Gyuri barátommal jártunk már jó néhány büntetés-végrehajtási intézetben Pilinszky-műsorunkkal. Kisebb – megyei – intézményekben, női börtönben, sőt a „leg”-ben is, Szegeden.

 

Ez az eset megtanított arra, hogy bízzak magamban, higgyek a munkám, hivatásom erejében, hatásosságában, DE! – soha, egy pillanatra se tengjen túl bennem az önbizalom! A rutin, a több évtizedes tapasztalat nagyszerű dolog, ám mindig jönnek váratlan helyzetek, nagy kihívások.


Ez a felkérés első hallásra egyszerűbbnek tűnt: Fiatalkorú elítéltek jutalomból – jó magaviseletük okán – részt vehetnek egy néhány napos nyaraláson a Duna-kanyar egy festői völgyében. Értelmes, tartalmas programokat terveztek számukra, így kerültem én is képbe. „Eljössz, reggeli utántól ebédig tiéd a tizenöt fiatal. Muzsikálj nekik, készítsetek hangszereket, kösd le őket! Utánad a válogatott egyik edzője, este pedig E, a neves színművész lesz velük.” Az előzményeket nem részletezem…

 

Kövesd a Muzsikus és más kedvenced eseményeit a BandsInTown alkalmazással!

 

Reggeli után „vért izzadtam”: 16-18 éves elítéltek, teljes érdektelenséget mutatva „produkcióm” - egyáltalán, jelenlétem - iránt, mind fejest ugrottak a medencébe. Élvezték a szabadságot, a napsütést, a nyarat. Egyedül maradtam az árnyas teraszon gitárommal, „alternatív” hangszereimmel, az előkészített hulladékokkal, szerszámokkal… Ebből mi lesz?... A szervező bíztatására kivonultam a medence mellé, onnan próbáltam muzsikával, dalokkal „megfogni” őket, bevallom; sikertelenül. Próbálkoztam érdeklődésüket felkelteni szívószál-klarinéttal, biciklipumpával… semmi. Azt közben észrevettem, hogy a srácok élénk tekintete gyakran a medence egyik sarkában lubickoló társuk felé villan. Ő csak ült a lépcsőn, nyakig a vízben, és szenvtelenül bámulta erőlködésemet. „Levettem”: ő lehet a vezér. Tettem még egy utolsó kísérletet, bedobtam a „nagyágyút”: Belefújtam a PETpalackba, hadd szóljanak minél hangosabban, több szólamban a szívószálak! Fél perces produkcióm után, fejét csóválva megszólalt a vezér: „Hát maga aztán egy csuda pofa!” – szó szerint, így.

 

Kovács Gábor Muzsikus HU-lladékból HA-ngszert műsorának részleteiért klikk a képre!

 

Erre hangos reccsenéssel „megtört a jég”… a 35 fokos rekkenő melegbe belenevetett a lubickoló társaság, és pillanatok múlva ott tolongtak a parton, körülöttem: „Mutassa még egyszer!” „A pumpát is!” „A portörlőt!”…. „J-ka is tud ám gitározni!” – löködték elém az egyik fiatalt, akinek szerénysége, csendessége már korábban feltűnt. – „Azért így nem ám, mint maga!” – szabadkozott (mint később kiderült, minden ok nélkül). „J-nak nem jó a gitárja” – protezsálta egyikük. ”Miért, mi a baja?” – kérdeztem. J-ka előhozta a hangszert a szállásról. Miután pótoltuk hiányzó húrját, és megmutattam, hogyan tudja könnyen behangolni az amúgy nem rossz hangszert, belecsapott a húrokba és rázendített 14 mutáló fiúhang kíséretében: „…Megátkoztál, meg is vertél, örök csavargóvá tettél!” – J-nak frenetikus sikere volt… szépen, tisztán szólt a gitárja, én csak halkan asszisztáltam hozzá: Ezt a temperamentumot, dinamikát úgysem tudnám „hozni”...

 

Fellépés megrendelése egyszerűen:

 

… Aztán fél három körül elnézést kértem az edző-„kollégától”, hogy egy kicsit elhúzódott a HU-HA! foglalkozás, de minden fiatal lelkesen gyártotta a shakert, a szívószál-klarinétot, PETpalackból a köcsögdudát, tilinkót…. – „Semmi gond, én is nagyon élveztem!” – vette át mosolyogva a fiatalokat a délutáni foglalkozásra.



Barkácsoljuk együtt a jövőt, reménykedve,

hogy egyszer szebb, tisztább és boldogabb lesz! Legyen a támogatóm!


A mosolyra hangolva zenei nevelés programjának logója
Mosolyra Hangolva program




69 megtekintés0 hozzászólás