A magyar költészet egyik legnagyobb alakjának, az idén 100. éve született Kossuth és József Attila díjas költőnk, Pilinszky János emlékének tisztelegve.
Pilinszky János (1921-1981)
Pilinszy művek gyűjteménye a képre kattintva elérhetőek.
Ez sem… ez sem… ez sem… - ahogyan formálódtak, készültek a zenék Pilinszky verseire, úgy hullottak a jegyzetek, kották a papírkosárba… és ez így ment több mint két évtizeden keresztül. Nem találtam a hangot, nem tudtam kibontani a muzsikát Európa költészetére is mély, meghatározó erővel ható verseihez. Évekre föladtam.
Aztán újra és újra próbálkoztam. Mindaddig próbálkozások – mondjuk megengedően; vázlatok – maradtak kísérleteim, amíg meg nem találtam az „én Pilinszkymet” – egyszerűbben; magamat – ezekben az alkotásokban.
A csöndes, halk szavú költőn túl az elfojtott indulatoktól reszkető, önmagával és a világgal kíméletlenül őszinte, legmélyebb érzéseit, élményeit vadul kitakaró-leleplező Pilinszky Jánost. (Parafrázis, In memoriam N.N., Miféle földalatti harc…) Ezután, szinte hónapok alatt teljesült az, ami oly sok éven át nem sikerült: Meghallottam, ráéreztem a versek ritmusára, az egyszerű szavak, sorok dallamára. A „stílusra”, a „műfajra”… Pilinszkyre.
Majd rátaláltam egy örök érvényű mondatára, mely azóta is útmutatóul szolgál minden munkás percemben, órámban, napjaimban:
„Nem az a fontos, hogy hányat ver a madár a szárnyaival,
hanem, hogy íveljen.”
Comments